Letters & Op-Eds 2011

The Hungarian Trojan Horse

Read the article in Hungarian below or on the Népszabadság website.

A Trojan horse has arrived outside the gates of Hungarian society. It appears in the form of an apparently benign attempt to reform and modernize the constitution. But the possible implications of this modernization are horrendous for all Hungarians.

To explore what these implications are, I want you to imagine a country where access to information is denied. Imagine a country where books are censored. Where pages are ripped out of imported magazines. Where conversations between doctors and women are censored. Where pharmacies are raided and medicines confiscated. This may sound like a totalitarian nightmare, like Ceausescu’s Romania, but it’s not. All this happened in the Republic of Ireland, a fellow member of the European Union. In Ireland, abortion is illegal. Some people would like to see abortion made illegal in Hungary too. And to achieve this they will sacrifice the very cornerstone of a free and democratic society.

The attack on abortion rights in Hungary is not presented as such. In fact, it comes in the guise of a move to modernize the constitution that includes a provision that would protect human life from the moment of conception. The inclusion of such a clause could effectively do away with access to abortion, despite the fact that the majority of Hungarians support abortion rights.

One might ask how this can happen even though more than one leading politician claimed that they do not intend to restrict the current rules on abortion. One could file a case to the Constitutional Court arguing the unconstitutionality of the existing legislation on abortion, based on the new text of the Constitution. As a consequence the interpretation of the new text by the Court could easily proclaim the unconstitutionality of the current rules and then annul them. In those circumstances, the parliament would have to restrict access to abortion.

This change is possible despite the fact that the majority of Hungarians support abortion rights. It is not that any woman or couple would aspire to have an abortion, but sometimes in the tough circumstances that life throws up, an abortion may be necessary. When that happens it is critical, and sometimes lifesaving, that abortion is a safe and legal option. Despite this universal fact, there is a move to ban all access to abortion in Hungary. What would that mean? We could ask women in Poland who must travel abroad to access abortion services what it means. Let me tell you that for women who need to access abortion services and don’t have the financial means to circumvent legal restrictions it would have a huge and potentially devastating impact on their lives. I know, because I grew up in a country where abortion was already illegal, and then they tried to stop women traveling overseas to access services.

In 1983, a constitutional amendment was passed in Ireland, where abortion was already illegal, further restricting access. The amendment read, “The State acknowledges the right to life of the unborn and, with due regard to the equal right to life of the mother, guarantees in its laws to respect, and, as far as practicable, by its laws to defend and vindicate that right.” It may sound like a positive aspirational move, to protect life appears to be a good in and of itself, but the reality is that it was a Trojan horse, designed to take away the rights of women.

When laws do not reflect the needs and reality of people’s lives they start to represent a danger to those lives. The Irish case shows how this works. Ten years after the Irish passed the constitutional amendment, in 1992, a judge heard a case involving a 14-year-old girl who was threatening suicide after she had been raped and made pregnant by a neighbor. The girl wanted to have an abortion, but the High Court in Ireland ruled that threatening suicide was not a sufficient reason to permit abortion. That ruling was overturned by the Supreme Court, but it was simply a harbinger of battles to come. Later that year and in 2002 again, attempts were made by antichoice forces to remove suicide as a reason to allow women to travel abroad for an abortion. In between those two failed attempts, another high profile case saw a young woman again paraded through the courts as she tried to access an abortion.

The two women mentioned above were both young. They, and the poor, are most likely to suffer when abortion is illegal. Do we really want to see women in Hungary incarcerated if they want to travel abroad for an abortion? Do we really want women to be dragged through the courts begging for permission to access a service that should be legal and freely available? Does Hungary really want to emulate Ireland, where women are second-class citizens, who must skulk out of the country, often unable to tell friends or family why or where they are going, so they can have an abortion when they need one?

We should also remember that while abortion can be made illegal, it can never be eliminated. Whether legal or illegal, women everywhere need to have access to abortion services, and policies which restrict access to safe abortion place women’s lives, and the well-being of their families and communities, at grave risk.

Very often it is the Catholic hierarchy that is at the forefront of these battles. Having failed to convince Catholics to follow their dictates on reproductive health issues, they now seek to convince lawmakers to pass their desires to restrict reproductive health services into law. But there is no reason to do this. Catholics have long decided that the church’s teaching on the primacy of conscience means that every individual must follow his or her own conscience—and respect the rights of others to do the same. This includes the right to abortion, where it is clear that Catholics believe that women should have access to safe and legal abortion when they need it, and when, in consultation with their doctors, it can be performed safely.

Like all European societies, Hungary has a diverse and rich culture. I know this from my time working with Hungarian NGOs during the 1990s to improve access to family planning. It is simply wrong to decide that some bishops’ ideas about sexual morality should take precedence, ignoring the beliefs of millions of citizens, who may be Catholic and disagree with the Vatican, or may follow other faith traditions or no faith tradition. They also deserve respect.

The regulation of morality—or what politicians decree to be morality—goes beyond good policymaking. Some have reasonably pointed out that there are many priorities facing Hungary today, and that withdrawing rights from citizens should not be one of them. Hungarian women have had access to safe, legal abortion for many decades. It has served them and Hungarian society well and should not be removed on a political whim.

We should also remember that the people of Hungary have a long and proud tradition of promoting egalitarianism and fighting totalitarian regimes. Hungary is one of the oldest countries in Europe. It developed the world’s first autonomy-based system of law and wrote the first constitution-like document in continental Europe. The bravery of those who fought in the 1848 and 1956 revolutions is unquestioned. Today, Hungary is facing a different type of oppressor. The fight for freedom must therefore take a different form. We are facing a creeping threat, one that will remove freedoms without the use of a totalitarian jackboot. This threat comes silently, using political subterfuge. But the threat is just as pressing. The erosion of a society’s freedoms affects everybody, and deserves our complete and immediate action.



A magyar trójai faló
Jon O’Brien

24 March 2011


Az alkotmány modernizálására irányuló jóindulatú kísérlet formájában a trójai faló megérkezett Magyarország kapuihoz. E modernizáció lehetséges következményei borzasztóak valamennyi magyar számára.

Hogy jobban megértsük az elképzelhető eredményeket, képzeljenek el egy országot, ahol megtagadják az információhoz való hozzáférést. Képzeljenek el egy országot, ahol a könyveket cenzúrázzák, ahol oldalak vannak kitépve a külföldi magazinokból. Ahol a nők és az orvosok közötti beszélgetést cenzúrázzák. Ahol a gyógyszertárakban razziáznak, s gyógyszereket koboznak el. Ez az egész totalitárius rémálomnak tűnhet, Ceaucescu Romániájából – de nem az. Mindez az Ír Köztársaságban történt, az Európai Unió egyik tagállamában. Írországban az abortusz illegális. Néhányan azt szeretnék, hogy Magyarországon is az legyen. És ennek elérése érdekében feláldoznák a szabad és demokratikus társadalom egyik alapelemét.

Az abortusz elleni támadást persze nem így tálalják. Tulajdonképpen az alkotmányszöveg modernizálására irányuló mozgalom álarcában zajlik, mely új szöveg magában foglalna egy olyan rendelkezést, amely a fogamzás pillanatától számított magzati élet védelméről szól. Egy ilyen rendelkezés elfogadása valójában megszüntetheti az abortuszhoz való hozzáférést, annak ellenére, hogy a magyarok többsége támogatja az ahhoz való jogot.

Hogyan történhet meg ez, annak ellenére, hogy több vezető politikus nyilatkozott úgy, hogy nem kívánják a művi terhességmegszakításra vonatkozó szabályokat szigorítani? Úgy, hogy hamarosan születhet egy olyan alkotmánybírósági beadvány, amely az újonnan elfogadott alkotmányszövegre hivatkozva támadja a hatályos szabályokat. Ennek nyomán az Alkotmánybíróság vélhetően megállapíthatja az érintett rendelkezések alkotmányellenességét, akár meg is semmisítheti azokat. Így a parlamentnek új, a jelenleginél szigorúbb módon kell majd szabályozni az abortuszhoz való hozzáférést.

Annak ellenére, hogy ismétlem, a magyarok többsége támogatja az abortusz jogát. Ez nem jelenti azt, hogy bármely nő vagy pár vágyna az abortuszra, de olykor, az élet hozta nehéz körülmények között az abortusz szükséges lehet. Amikor ez történik, alapvető fontosságú és bizonyos esetekben életmentő, hogy az abortusz biztonságos és legális választás lehessen. E –mindenhol elfogadott – tény ellenére Magyarországon létezik olyan kezdeményezés, amely az abortuszhoz való hozzáférés súlyos korlátozásához vagy akár tilalmához is vezethet. Mit jelentene ez? Megkérdezhetjük erről a lengyel nőket, akiknek külföldre kell utazniuk, hogy terhességmegszakítást végeztessenek. Azoknak a nőknek, akiknek szükségük van az abortuszhoz való hozzáférésre, és nincsenek meg az anyagi forrásaik, hogy megkerüljék a jogi korlátozásokat, ez megrendítő és romboló hatással lehet az életükre. Tudom, mert egy olyan országban nőttem fel, ahol az abortusz illegális volt, majd azt is meg akarták akadályozni, hogy a nők külföldre menjenek abortuszra.

1983-ban Írországban, ahol az abortusz már illegális volt, elfogadtak egy alkotmánymódosítási javaslatot, tovább korlátozva az abortuszhoz való hozzáférést. A módosítás szerint „az állam elismeri a meg nem született élethez való jogát, és –az anya élethez való jogának egyenlő figyelembevételével – jogszabályaiban garantálja e jog tiszteletét, és amennyire ez megvalósítható, garantálja e jog védelmét és érvényesítését”. Ez egy pozitív, előremutató lépésnek tűnhetett, az élet védelme önmagában jól hangzik, de a valóságban trójai faló volt, amely arra szolgált, hogy a nőket végképp megfosszák a jogaiktól.

Amikor a jogszabályok nincsenek tekintettel a szükségletekre és a realitásra, akkor veszélyt jelenthetnek az emberek életére. Az ír példa jól mutatja, hogy ez miként is működik. 1992-ben, csaknem tíz évvel azután, hogy az írek elfogadták az alkotmánymódosítást, a bíróság elé került egy 14 éves lány ügye, akit az egyik szomszédja megerőszakolt és teherbe ejtett. Tartani lehetett attól, hogy a lány emiatt öngyilkosságot követ el. A lány szerette volna a terhességet megszakítani, de az ír fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy az öngyilkosság veszélye nem elegendő ok az abortusz engedélyezésére. A döntést ugyan a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta, de ez csak a közelgő csatákat jelezte előre. Még ugyanabban az évben, majd 2002-ben ismét abortuszellenzők tettek újabb kísérletet arra, hogy az öngyilkosság veszélye ne számítson azon tényezők közé, amelyek miatt nők külföldre mehetnek abortusz elvégzése céljából. A két elbukott kísérlet között egy újabb nagy port kavart ügyben egy fiatal nőnek kellett ugyanezt a jogi utat végigjárnia, mert szerette volna a terhességét megszakíttatni.

Mindkét nő fiatal volt. Ugyanis a fiatalok – és a szegények – vannak a leginkább kitéve a szenvedésnek akkor, ha az abortusz illegális. Tényleg letartóztatott nőket akarunk látni Magyarországon, csak azért, mert külföldre akartak utazni, hogy a terhességüket megszakítsák? Tényleg azt akarjuk, hogy nőknek a bíróság előtt kelljen könyörögni valamiért, aminek pedig legálisnak és szabadon elérhetőnek kellene lennie? Magyarország Írországot akarná utánozni, ahol a nők másodrangú állampolgárok, akiknek titokban kell külföldre menniük azért, hogy terhességüket szükség esetén megszakíthassák, és gyakran anélkül, hogy elmondhatnák a családjuknak és a barátaiknak, hova mennek, és miért?

Arra is emlékezzünk, hogy bár az abortuszt illegálisnak nyilváníthatjuk, megszüntetni mégsem tudjuk. A nőknek mindenhol szükségük lehet abortuszra – legyen az legális vagy illegális –, és a hozzáférést korlátozó politikák komoly veszélynek teszik ki a nők életét, illetve a családjaik és közösségeik jólétét.

Nagyon gyakran a katolikus egyház vezetői állnak e csaták frontvonalában. Mivel híveiket nem tudták meggyőzni arról, hogy kövessék a biológiai reprodukció kérdésköréhez tartozó parancsaikat, most a jogalkotókat próbálják meggyőzni arról, hogy az ő vágyaiknak megfelelően szigorítsák a jogszabályokat. Azonban nincs okuk így tenni. A katolikus hívők már régen eldöntötték, hogy az egyház tanítása a lelkiismereti szabadságról azt jelenti, hogy mindenki a saját meggyőződését követheti – és hogy tiszteletben kell tartania mások jogát ugyanerre. Ez magában foglalja az abortuszhoz való jogot is, amivel kapcsolatban világos, hogy a katolikusok szerint a nőknek biztosítani kell a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést, amikor arra szükség van, és amikor az – orvosi konzultációt követően – biztonságosan elvégezhető.

Ahogy minden európai társadalom, a magyaroké is sokféle és gazdag kultúrával rendelkezik. Ezt abból az időből tudom, amikor az 1990-es években magyar civil szervezetekkel dolgoztam a családtervezési szolgáltatásokhoz való hozzáférés fejlesztésén. Egyszerűen hiba úgy dönteni, hogy néhány püspöknek a szexuális erkölcsről kialakított elképzelése elsőbbséget élvezzen, figyelmen kívül hagyva polgárok millióinak hitét, akik talán katolikusok, és nem értenek egyet a Vatikánnal, talán más hitűek vagy nem hívők. Ők is tiszteletet érdemelnek.

Az erkölcs szabályozása – vagyis az, amit a politikusok erkölcsként határoznak meg – túlmegy a jó közpolitikán. Világosan rámutattak már többen, hogy Magyarországnak most sok fontos feladata van, és arra is, hogy az állampolgárok jogainak megkurtítása nem tartozhat ezek közé. A magyar nők számára hosszú évtizedek óta biztosított a biztonságos és legális abortuszhoz való jog. Ez jól szolgálta az érdekeiket és a magyar társadalom érdekeit is, s ettől nem szabad őket megfosztani holmi politikai hóbort miatt.

Arról se feledkezzünk meg, hogy a magyarok hosszú és büszke hagyománnyal rendelkeznek az egyenlőség hirdetése és a totális rendszerek elleni küzdelem területén. Magyarország az egyik legrégebbi ország Európában. Itt született meg az első alkotmány jellegű törvény a kontinentális Európában. Megkérdőjelezhetetlen azok bátorsága, akik az 1848-as és az 1956-os forradalmakban harcoltak. Ma Magyarországnak egy más típusú elnyomással kell szembenéznie. A szabadságért való küzdelemnek ezért más formát kell választania. Lopakodó veszéllyel nézünk szembe, amely totális hatalom alkalmazása nélkül is képes jogokat megszüntetni. Ez a veszély csendben érkezik, politikai ürüggyel. De a veszélye ettől még nem kisebb. Egy társadalom szabadságának eróziója mindenkit érint, és teljes körű, azonnali fellépést kíván mindannyiunktól.

A szerző a Catholics for Choice elnöke

(A Catholics for Choice több mint 35 éve dolgozik a hitről, a nők egészségéről, a biológiai reprodukcióval kapcsolatos jogokról és az igazságról szóló nemzeti és nemzetközi vita frontvonalában.)


This article originally appeared in Népszabadság.

Catholics for Choice